A cigarettásdoboz leckéje

 2011.09.08. 14:54

Nyári táborozásunk egyik napján elhatároztuk, hogy egy nagyobb gyalogos túrát szervezünk a Hargitára. Autóval felmentünk Hargitafürdőre, majd onnan gyalog nekivágtunk a hegynek. Az áfonyabokrok nagy kísértést és egyben a túra lassítását jelentették. Egymástól kissé lemaradozva, nyelvünkön, szánkon a finom áfonya ízével és lila színével érkeztünk Bagolykőhöz. Egy kis pihenő után Kalibáskő felé vettük az irányt, de egy idő után elbizonytalanodtunk. Szerencsénkre éppen arra járt egy gombászó ember, aki hazafelé tartott. Hívott, hogy menjünk vele, ő majd mutatja az utat. Kért egy szál cigarettát a találkozás apropóján, de hát egyikünknél sem volt ilyesmi, így aztán füstölgés nélkül folytattuk utunkat.

Hogy, hogy nem, egy idő után csak előkerült egy cigarettásdoboz gombászó emberünk hátizsákjából, de érthető módon, nem véletlenül kérte tőlünk előtte a füstölnivalót: az utolsó szálat vette ki a celofános kartonból. Ami mindannyiunkat, környezetet csodáló és védő túrázókat megdöbbentett az volt, hogy emberünk könnyedén eldobta a cigarettásdobozt, az út szélére, a harangvirágok közé. (Ez utóbbi kiegészítés a harangvirágokról csupán a hatásvadász blogíró fantáziájában született meg!) Összenéztünk, majd hirtelen felkaptam a dobozt, de nem szóltam semmit. Egy ideig szorongattam a kezemben, mígnem az az ötlete támadt valamelyikünknek, hogy az összegyűrt, üres cigarettásdobozt dobjuk be észrevétlenül a hátizsákjába. Így is tettünk.

Tovább folytattuk az utunkat, és gombász emberünk ösztönösen mutogatta nekünk, hol vannak a friss rókagombák. Sikerült is egy kóstolóra való gombát összegyűjteni. Amikor elváltak útjaink, a vezetőnk az ő gombáit is nekünk ajándékozta, mondván, hogy az neki úgyis kevés, vigyük csak haza a táborba, jó lesz vacsorára. A gombák a hátizsákomba kerültek.

Az elköszönéshez nyújtott kéz lendületével kaptam fel vállamra a hátizsákot, egy pillanatra majdnem belepirulva a korábbi csínytevésbe: lám, én egy üres cigarettásdobozt csentem idegenvezetőnk hátizsákjába, ő pedig gombával ajándékozott meg. Aztán feltettük magunknak a kérdést, mi „környezettudatos túrázók”, hogy valójában ki is a nagyobb a környezetszennyező vagy inkább környezet-terhelő, a gombás ember vagy mi? Ő, aki eldobott egy cigarettásdobozt, de láthatóan nagyon egyszerűen él (maga-varrta hátizsák, évekig hordott nadrág, stb.) vagy mi, akik vigyázunk ugyan a dobozok eldobálására, de mindennapi fogyasztói életvitelünkkel többszörösen terheljük a környezetet? Hát ez egy jó kérdés, de jó lecke is volt. A cigarettásdoboz leckéje.

A bejegyzés trackback címe:

http://biroszilveszter.blog.hu/api/trackback/id/tr913211554

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.