-     Sanyi, van ragasztótok? Valami jó erős ragasztó kellene!

-     Van, hogyne! De mire kell? – indult a beszélgetés a javítandó bútordarabokról, a kilyukadt pancsoló medencéről vagy kedvenc cipőnk levált talpáról. És észre sem vettük, hogyan kezdtünk el életünk apró tárgyai után magáról az életünkről beszélni… apró és nagyobb gondjainkról, örömeinkről vagy szürke kis hétköznapjainkról, ahonnan még éppen az a tíz darab csavar vagy az a folttisztító szappan hiányzott, amiért a boltba mentünk. S bár csak csavarért és szappanért ugrottunk be a Pontba, mégis mindig többet kaptunk: barátságos mosolyt, finom kis élcelődést, jópofa humort, diszkrét érdeklődést, hogy jól vagyunk-e.

Ez stílus mintha ráragadt volna mindenkire a boltban: ott vettük észre egymást mi vevők is, ott fedeztük fel, hogy szomszédaink, barátaink, ismerőseink is hasonló dologra keresnek hasonló megoldást. Ebben a miliőben aztán már nem eladók és vevők voltunk a boltban, hanem egy nagy baráti társaság, ahol mindenki mindenkinek segíteni szeretett volna, hogy a rögzítéshez a legtalálóbb csavart, a makacs foltra pedig a legjobb folttisztító szappant találjuk meg. És a csoda mindig az volt, hogy közben egymást találtuk meg.

Kedves Sándor! Mi piliscsabaiak leginkább a Pont Kereskedésből ismertünk téged, de tudjuk, hogy nem kereskedőhely volt az a néhány négyzetméteres üzlet a lazarista kápolna mellett. Nem a világ kalmárszelleme vezérelt, amikor megígérted, holnapra itt lesz a keresett darabka, ne keressük máshol… amikor úgy adtad ide a dolgokat, hogy nyugodtan visszavihetjük, ha mégsem találnak oda, ahová vettük… amikor sosem próbáltál rábeszélni, hogy megvegyünk valamit… Pont nem kereskedés, hanem baráti találkozóhely volt az üzleted, kedves Sándor, ahol kezet tudunk fogni rég nem látott szomszédunkkal.

Biztosak vagyunk benne, hogy hosszan tartó szenvedésed és halálod még inkább megértette veled, mi az igazán fontos az életben. S ha odafentről ragasztót ajánlanál, jó erős ragasztót, ami összeköthetné szétszakadó családjainkat, barátságainkat, piliscsabai közösségeinket, akkor az biztosan a szeretet lenne. Reméljük, hagytál még bőven raktárkészleten ebből a ragasztódból, és családtagjaidtól, munkatársaidtól is megkaphatjuk azt, ha beugrunk a Pontba. Mert valami jó erős ragasztó kellene!

Sándor, nyugodj békében! Kívánjuk mi, mindannyian, piliscsabaiak.

Biró Szilveszter